Környezetvédelmi tanulmány

Környezetvédelem - önellátással


Profit és környezetvédelem

A profit a legtöbbször mindent eltapos, ami az útjába kerül. Láthatatlan falak, összefonódások keletkeznek, érthetetlen dolgokat lehet keresztülvinni a józan ésszel szemben. Áldozatául esik az is, amiről azt hittük, hogy megváltoztathatatlan.

A profit beleavatkozott a Föld életébe is. A jelenlegi környezetvédelem csak kárenyhítés, nem megoldás. Fenntartható akkor marad a Föld, ha a környezettudatosság rendszerszerűen épül be a folyamatokba, de nem csak a kerítésen belül, vagy egy régióban, hanem az egész Földre kiterjedően.


Technológiai kiválasztódás

A mai tudásunkkal is jóval előrébb tarthatnánk a környezettudatosságban. De nem tartunk, mert nem az a technológia terjedt el, ami az egyszerűbb, a környezetbarátabb. A folyamatos fejlődésre alapozott költségvetés, a munkahelyteremtési elvárás, a fogyasztórabszolgává nevelt társadalom logikailag is ellentmondásba kerül az öko gondolkodással. A termelés folyamatsan növekedhet, erre rendezkedünk be, úgy teszünk, mint ha a Föld erőforrásai végtelenek lennének. Amíg növekednie kell a gazdaságnak, mert különben hanyatlás jön, addig csak formalitás a környezetvédelem. A technológiának pedig fejet kell hajtani, nem baj, ha bonyolult, sőt az a jó, mert ahhoz több GDP köthető. Tipikus példája ennek a „Villanykörte összeesküvés”, ami egyértelműen a fogyasztás fokozását célozza.


Mezőgazdaság és környezetvédelem

Azt gondolhatnánk, hogy ez egy testközeli terep az öko gondolkodáshoz. De nem, hanem látványosan környezetpusztító technológiák terjedtek el. Egy szelet kenyérhez ma rengeteg háttérmunka kell. Bányászat, kohászat, gépek. Rengeteg energia a szárításhoz, a műtrágya és más mérgek gyártásához, a kemencékhez és a szállításhoz is. A gabonaföldek miatt ki kell vágni az erdőket, és módszeresen tönkre kell tenni a földeket.

Különösen káros a GMO technológia és a köré kapcsolódó elemek. Gátlástalan erőfölényével szétrombolja a biodiverzitást, néhány génmanipulált típus uralja a földeket. Nehéz kilépni a csapdaszerű rendszerükből, a felszakított függőség után pedig kifosztott állapotok maradnak a földeken.

Ma a termőföld nem kapja vissza a tőle elvett tápanyagot, szégyen az a plakát, ami arra bíztat, hogy fűtsünk szalmabálával, mert az a mezőgazdaság számára csak szemét. A talajerő utánpótlási körforgásból kivont szerves anyagok a földjeink minőségében jelentősen éreztetik a hiányukat, az energiaellátásban viszont ez csak egy porszem. A jól hangzó bio energiaforrások mind a már amúgy is kizsarolt földeket szegényítik tovább. Ráadásul sok helyen az erdőtől, vagy az élelmiszertermeléstől vesznek el területet.

Az állattartás is azzal a küzdelemmel telik, hogy hogyan lehetne még jobban a természettel szembe menni. Minden győzelem öngól. Az őshonos állat és takarmány fajták nem illenek bele a globalizált módszerekbe, a bevált fajok és gyakorlatok leváltása pedig folyamatos ütközést jelentenek a természettel és ráadásul szétrombolta a helyi közösségeket is.

Különvált az állattartás és a növénytermesztés, elesünk a két ág kölcsönös hulladékhasznosítási lehetőségétől.

A helyi, családi termelés még a hagyományos földművelési módszerekkel is sokkal barátságosabb, mint a nagyüzemi. Ugyanakkor ez sem jó, csak jobb, mint a nagyüzemi, környezetvédelmi szempontból.

Vízgazdálkodás

A kiegyenesített folyók és a lecsapolt mocsarak következménye, hogy ha jön a víz, akkor kárt okoz, de pár hónap és azért van kár, mert nincsen víz. Korábban a fokgazdálkodás tompítani tudta a szélsőségeket. Mint sok mindenben, itt is az a séma, hogy sok erőforrással elértük ezt a mai állapotot, ezért sok erőforrással gátakat kell építeni, ami újabb beavatkozás a természeti folyamatokba. Az öntözés még ekkor nincsen megoldva, arra ismét erőforrás kell. Hiába van magas szintű vízgazdálkodási hazai tudás, kész tervek, ezek kivitelezése lassan halad. Ha halad, akkor ez persze újabb erőforrás, most azért, hogy az eredeti állapothoz részben hasonló viszonyok készüljenek. Folyamatosan a természet ellen küzdünk, és mint a gyógyszereknél, egyre újabb mellékhatások jelennek meg.
A szennyezett vizek is egy ilyen sorozatnak a terméke.


Ki felel a környezetvédelemért ?

Látszólag ugyan vannak már szabályok a környezeti szabadrablás visszafogására, de globális szinten ezek csak lassítanak. A pusztulás hatásai már most is fájdalmasak, hiszen megjelentek az öko-menekültek, átrendeződnek a hatalmi pozíciót meghatározó környezeti adottságok, amik háborúkat indíthatnak. Nem feltétlen katonai, hanem a mai „korszerű” módon.

Nincsen globális környezetvédelmi felelős. Gazdátlan a Föld. A védelme az emberiségre van bízva, de tudjuk, hogy ahol mindenki felelős, ott senkit nem lehet felelősségre vonni. Nincsen konkrét gazdasági érdek a globális öko gondolkodás mellett. Ma kell a profit. A szabályokat a nagyhatalmak diktálják.

Ha a szándék mégis meglenne a globális környezetvédelemre, akkor is nehéz a jobb irány felé eltérni.

Ha csökkenne pl. a húsfogyasztás, ez milyen hatással lenne a környezetvédelemre ?

A megművelendő földterületek rögtön a töredékükre esnének vissza, a felszabaduló rész újra a természeté lehetne. Kevesebb műtrágya kellene és kevesebb gép, meg gázolaj. A szállításban is kevesebb eszköz, ezzel ismét kevesebb gázolaj. Kevesebb bányászat, kohó, kisebb energiaigény. Ez eddig jó. De akkor kevesebb a húsüzem, a gyógyszerigény, az adóbevétel is. Megszűnő munkahelyek, kisebb a GDP. A visszaesett olajigény az egyes országok vezető szerepét is csökkentené, ami hatalmi újrarendeződéssel járna, valószínűleg nem békésen. Lehetne még folytatnia továbbgyűrűző problémákat..

Tehát tulajdonképpen nem lenne jó a húsfogyasztás csökkentése, szerencsére így tökéletes a világ, ahogy van …. csak éppen a szakadék felé megyünk. De mivel ez csak holnap lesz, nehéz a mában olyan döntést hozni, ami áldozatot is kíván. Különösen 4 éves ciklusokban nehéz az azon túli időszak miatti jelenben érvényes kellemetlenséget felvállalni.

Az egyén felelőssége

Nem okolható kizárólag a profit mindenért, hiszen a fogyasztó is dönt valamelyest. Vajon mennyire ? A média befolyásoltsága alatt a szintek egyre mélyebbre tolódnak. A kereskedelmi csatornák az agy rágógumijaként silány minőséggel töltik ki azt a helyet, ahol értékes gondolatoknak kellene születniük. Végül is az egyén dönt, de a legtöbb esetben úgy, ahogyan már döntöttek helyette: vásárolj.

Fogyasztóként kész megoldásokat kapunk. A boldog tudatlanságban csak az látszik, hogy így természetes a világ, bármikor bemehetünk egy multiba, mert ott minden van. Persze, hogy fizetni kell az energiáért, hogyan lehetne másként tisztítani, mint ahogy a reklámok mutatják, miért kellene másképpen építkezni, mint a mai kínálat … stb.

Ha ezt kapjuk, akkor felelhetünk valahogy a környezetünkért ? Természetesen. Gyűjthetünk szelektíven, kapcsolgathatjuk a villanyt, ne fűtsünk annyira, óvatosan tekerjük a meleg vizes csapot, esetleg nem használunk eldobhatós szatyrot … kihagytunk valami fontosat ? A kis eredményeket is meg kell becsülni, de ezekkel a tételekkel nem jutunk messzire. A spórolással is a környezetromboló technológiát használjuk, de ez csak késleltetés, nem megoldás. Hidegben, sötétben éhesen, nagyon nagy elszántság kell a környezetvédelemhez.

Ha van pénzünk, akkor tehetünk komolyabb lépést is, hisz napkollektor, szigetelés, hőszivattyú, házi vízkezelés és még néhány dologgal a teljes rezsimentességig el lehet jutni, és még spórolni sem kell. Ez ma csak keveseknek realitás.
De ha ez mindenkinek elérhető lenne, akkor sem lenne jó, mert környezetrombolóak a környezetvédelmi (energiamegtakarítási) technológiák. Az előállításuk, beépítésük tovább fokozza azt a bajt, ami miatt szükség lenne rájuk. És tovább élteti azt a profitot is, ami hibernálta az egyszerűség elvét. A profit persze profivá teszi ezeket az eszközöket, de sokak számára az ára miatt elérhetetlenné is.
Ha csak ezt nézzük, akkor az egyén nem felel. Ugyanakkor az is igaz, hogy aki keres, az talál. A környezetvédelem és az egyéni érdek összekapcsolása sokat segíthet.

„Dolgozz kevesebbet, de termelj többet a konyhakertben!”
„Ingyen is van, miért fizetsz érte ?”
Az utóbbi a rezsicsökkentésről szól, egyszerű, vagy újrahasznosított anyagokból, saját, vagy helyi közösségek által szervezett erőforrásokkal. Utóbbihoz szervezett összefogás is kell, ami leghatékonyabban egy állami, vagy önkormányzati ösztönzéssel indulhatna el.


A tudatos egyén mindig felel a saját környezetvédelmi megoldásaiért, minden anyagi keretben vannak lehetőségek az anyagok és a megoldások megválasztásában.



Összegzés

Nem reális, hogy a kormányok a mindenkor érvényes versenypiaci és a különböző érdekek nyomásának ellenére, olyan, jelentős hatású környezetvédelmi intézkedéseket hozzanak, ami a saját pozíciójukat rontja. Ahol a környezetvédelem nem ütközik az állam és a lobbi érdekekkel, ott vannak jó eredmények, de összességében a hatalmi harcokat nem tudják alárendelni a környezetvédelemnek. Sőt, még a saját lakosság egészsége, élete sem jelent akadályt ahhoz, hogy inkább a profit útját egyengessék. Az egymással összefonódó iparágak, érdekcsoportok működésének a vesztese az ember és a természet.
Elkorcsosult már a gondolkodásunk, mindent gépesíteni kell, hatékonnyá tenni, vagy kényelmessé. Ami újabb és újabb mellékhatásokkal jár a Föld ellen, és újabb függőséggel rontja a szabad gondolkodást. Már ott tartunk, hogy a fűnyírás is drága dolog lett. Szegénység van, de füvet nyírni csak géppel lehet. Fel sem merül, hogy mindenre lehetne alternatív megoldás. A reklámipar és a média agymosásának hatására fogyasztói függőségekben élő tompa szellemű tömegek alakultak ki, akik nem tudnak kilépni a mókuskerékből, újratermelik a kiszolgáltatottságot.
A gazdaságosság, azaz a profit, fontosabb, mint az ember.


Önellátás – környezetvédelemmel

Mi lenne fordítva ? Ha inkább nem lenne olyan gazdaságos a termelés, de egy faluközösség meg tudná magának termelni az élelmet és ellátna egy sor technikai feladatot úgy, hogy mindenkinek jut a munkából ? Egy ilyen közösség biztosan fel tudna mutatni emberi értékeket, és átalakulna a közélet is.

Élelmiszer termelés

A mulcsozásos módszer előrelépés, annak ellenére, hogy a mulcsozással művelt terület a környezetétől von el szerves értéket. Csak átcsoportosítás történik, de így legalább megmenti a saját ellátásához szükséges mennyiséget az égetéstől. Az így kezelt föld minősége, aranykorona értéke az évek alatt a folyamatos használattal nem romlik, hanem javul.

A permakultúrás művelés lehetne az, ami a föld minőségét is és a rajta élő biodiverzitást is gazdagítja. Ez magas szintű biológiai tudást feltételez, valamint bizonyos területi adottságokat is, ezért ez sajnos nehezen ültethető át a mindennapi gyakorlatba a teljes egészében. Kész modulokat viszont ki lehet dolgozni, ez még részleteiben is nagyon eredményes tud lenni.

A háztáji zöldségeskertekben a mulcsozással, az erdőkerttel, az öngyógyító kerttel, a holdkertészettel és a permakultúrás elemekkel elvileg azonnal is megvalósítható a méregmentes, önellátást biztosító növénytermesztés és kisállattartás. Sok elemet még nagyüzemi méretekben is meg lehet valósítani. Igaz, a teljes kiaknázásához az étkezési szokásokon is jó lenne változtatni. Minél kevesebb hús, készétel, de minél több bogyó, mag, gyümölcs, zöldség kellene az asztalra.

Ezekkel a termesztési módszerekkel elmaradnak a hagyományos földmunkálatok ezért munkahely mellett is vállalható a kiskert. Egy kevés irányítással, „magától” terem. Időben is, és a termésben is változatos és egészséges ételeket ad. Ráadásul több kalóriát és vitamint ad ugyan az a terület, mint a jelenlegi módon.


Energia, lakókörnyezet

Az építészetünk környezetromboló és drága.

A szalmabálából készülő családi házak legfontosabb építőanyagai a környéken is megteremnek. A vakolóanyagot az udvar adja (agyagos helyeken), aminek a kiásása egyben a leendő permakultúrás tó medrét is létrehozza.
Az ilyen háznak nagyon jó a szigetelése. Az ablakok sem kell, hogy drágák legyenek és környezetszennyező technológiával készüljenek. A hagyományos ablakkeretre rá lehet szerelni 1, vagy 2 plusz réteg üveget. A konyhai pára hiánya a téli napokon, bizonyítja, hogy lényegesen javul a szigetelőképesség. A légzárásra is ma már van kiváló és olcsó megoldás.

Egy cserépkályha befűti az egész házat. Itt lehet eltüzelni a gyümölcsfák metszésével keletkező ágakat, valamint a házi szennyvízkezelés által termelt energianádat.

A komposzt WC a termőföldet javítja, ezt nem kell tisztítani. A szürkevíz csak ehető tisztítószerekkel van szennyezve (ecet, szódabikarbóna, citromsav ...), ezt dolgozza fel az energianád, vagy akár fűzfák.

Az esővízgyűjtéssel lágy vízhez lehet jutni, amit aztán a házi vízmű juttat a vezetékekbe. A lágy víz már önmagában is csökkentheti a tisztítószer igényt.

Öntözni is sokkal jobb lágy vízzel. Még ennél is jobb, a kerti tóból vett élő vízzel. Bár a mulcsozásos növénytermesztés alkalmazásával keveset kell öntözni.

A használati meleg víz egyszerű anyagokból összeállított napkollektorral készül, fűtési szezonban pedig a fűtéssel, egy füst alatt.

Napos időkben a légkollektor is rásegít a fűtésre, nyáron pedig ez adja a meleg levegőt az aszaló berendezésnek.

A télkollektor egyszerű megoldással a hűtőszekrénybe juttatja a téli hideget. A mélyhűtő, mint jelentős áramfogyasztó ma már nem létkérdés. A húsevés csökkentésével, elhagyásával pedig még egyszerűbb a helyzet. A mélyhűtéssel tárolt növények tartósítási eljárásokkal, vagy megfelelő tárolókkal (pince, verem stb) is tárolhatóak. Akár nem is marad hűteni való. Akinek nincsen saját termelésű hűteni valója, de naponta el tud jutni a vásárlásai során a multikba, akkor ő meg szinte kiszervezheti a mélyhűtőjét, oda.

Nem attól modern a ház, hogy tele van profi gépészeti megoldásokkal, hanem ha megadja a mai kényelmet, de meghagyja a lehetőségét holnapra is.


Hogy válik ez valósággá ?

Mivel a kormányoknak csak optimalizáltan érdeke a környezetvédelem, alulról szervezve lehetne elindulni. Környezetbarát döntéseket kellene hoznunk, a személyes életünkben. Sokszor ez sajnos a drágábbat jelenti. Ahol szegénység van, ott ennek nincsen esélye. Nem csak a pénz hiánya miatt, hanem a gondolkodásmód is messze jár a környezetvédelemtől. Ott is, ahol van pénz. Kalitkába záródott a gondolkodásunk, csak a mai technológiákban tudunk gondolkodni. Újra meg kellene tanulni az egyszerű megoldásokat, amiket néha kiegészítve a mai eszközökkel, olyan végeredményt lehet létrehozni, ami biztosítja a mai kényelmet, egyszerű, környezetbarát megoldásokkal, és kiderülne, mégsem drágább az, ami környezetbarát.

Ugyancsak meg kellene honosítani a mulcsos, permakultúrás és az erdőkertes kultúrát, ahol gépek nélkül, vegyszer és energiamentesen lehet szervezni a szinte önműködő élelmiszertermelést.

Hol lehet ezeket megtanulni ? A ZÖLD szervezetekre ebben nagy feladat hárul, és mindenkire, aki ezt már elolvasta .... :-) !




 << Vissza